A PTE-BTK Szociológia
Tanszéke által 2005 tavaszán szervezett társadalomkutatási gyakorlat során kutatócsoportunkkal
István-aknán végeztünk kérdőíves felmérést, mellyel a Pécs szélén található,
erősen szegregálódott, és deprivált városrészben „kutattunk a társadalmi tőke
után”. Dolgozatom alapját a kutatás nyomán elkészült adatbázis adja, amelynek
elemzését a politikai-, és társadalmi aktivitás és a bizalom oldaláról végzem
el a következőkben.
Kutatásom során a
mikrotársadalmi szolidaritás szintjén lévő erős társadalmi kapcsolatokat
vizsgálom, István-aknán, különös tekintettel a rokonsági, a baráti és a
szomszédsági kapcsolatok intenzitására.
Az utcaművészet általunk górcső alá vett két ága, a street
art és a graffiti a társadalomtudomány eleddig elhanyagolt területe
Magyarországon. Ugyanakkor olyan jelenséggel állunk szemben témánkat tekintve,
amely hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt a városi mindennapok
kikerülhetetlen és szerves része. Az általában falfirkának bélyegzett, erősen
ellenséges megítélést kapó alkotások tömege a közvélemény szemében a legritkább
estben kerül a figyelmet érdemlő művészeti alkotás kategóriájába. Pedig a
falakra fújt művek esztétikai és kommunikációs funkciójukon kívül valahol a
társadalom kommentárjai is, ezért vizsgálatuk társadalomtudományi szempontból
is indokolt.
Írásomban a kulturális és
művészeti szemét, illetve a szemét-művészet kérdései körül teszek egy botladozó
sétát, a teljesség igénye nélkül. Mivel semmi nem az, aminek látszik,
különbséget szeretnék tenni a szemét és szemét között, érzékeltetve a problémát
a graffiti példáján és ürügyén.
A válik utópiáváművészet, amikor nincs összhangban az őt körülvevő léttel, akkor utópiává válik. Utópiaként kerül elénk a modern képzőművészet spirituális vonala amely, spekulatív irányba mutat. A képzőművészet kritikai -utópikus vonulata a dekonstrukció különböző szintjeit bejárva gyakorlatilag a művészet önmegsemmisítéséhez vezet. Ebben a folyamatban a modern művészet lényege válik utópiává. Itt már nem arról van szó, hogy az ábrázolás témája utópikus, vagy a művészet egy társadalmi utópia eszköze, hanem a művészet lényegi törekvése.
