Fehér Szilvia

Társadalmi tőke és az egészségi állapot Pécsbénya-telepen

Dolgozatom célja a 2005. tavaszán rendezett társadalomkutatási gyakorlat részeként, Pécsbányatelepen készült kérdőíves egészségszociológiai vizsgálat eredményeinek bemutatása, a címben is szereplő társadalmi tőke és az egészségi állapot szempontjából. Mindezek megalapozásához először a kutatás elméleti hátterét nyújtom. Fényt derítek arra, hogy miként kapcsolódik egymáshoz a két fogalom, majd azok definíciójára, mérési lehetőségeire térek ki. A kutatás hipotézisének tárgyalása után a társadalmi tőke Pécsbányatelepen történt vizsgálatának eredményeit adom egy speciális tünetegyüttes, a depresszió szempontjából. Természetesen a betegség leírását is megteszem, a téma fontosságát alátámasztó, adatok közlését követően.

 

A társadalmi tőke és az egészségi állapot Pécsbánya-telepen

Az alapvetően felderítő jellegű kutatás során a hipotézis, hogy a rossz anyagi helyzet, gyenge infrastruktúra, kevés munkalehetőség, rossz életkörülmények miatt az emberek egészségi állapota nem megfelelő. Emellett homogén társadalmi környezet jellemző, a kapcsolati tőke kiterjedt. Pécsbánya-telep Pécs keleti városrészéhez tarozik, viszonylag szegregált terület. Korábban a működő kitermelés szervezte a közösségi életet, és adta a megélhetési lehetőséget. Azonban a bánya bezárásával ez megszűnt, szerepét semmilyen szervező erő nem vette át. Ezzel együtt az itt élő lakosság elvesztette munkahelyét, elszegényedett, és megkezdődött a roma lakosság beáramlása. A kutatás során célunk a speciális dimenziókra való összpontosítás volt az egészségszociológia vizsgálati tárgyain belül, melyek a társadalmi tőkéhez szorosan kapcsolódnak. Ezek az egészségügyi egyenlőtlenségek, lelki és fizikai egyenlőtlenségek, az egészségi állapot kiemelt tényezői.

 

A kutatás módszerei között az interjú és kérdőíves megkérdezés egyaránt szerepelt. A helyi intézmények esetében (helyi képviselő, iskolaigazgató, lelkész, védőnő, háziorvos, családgondozó) strukturált interjú alkalmazása történt, amelynek során lehetővé vált, hogy pontos képet kapjunk a helyi viszonyokról a témában legtöbb információval bíró szakemberektől. A lakosság körében kérdőíves megkérdezés alkalmazása folyt, melynek segítségével a helyi emberek szemszögéből is értesülhettünk Pécsbánya-telepen uralkodó állapotokról. A munka végeredményeképp 77 kitöltött kérdőív született. Ez a kis elemszám módszertani korlátokat vet fel, hiszen az elemzésből született eredmények csupán jelzésértékűek lehetnek, ám további kutatási hipotézisek kiindulópontjaként szolgálhatnak. A kérdőív összeállításában hazai és külföldi kutatások során bevált standardok nyújtottak alapot, természetesen aktualizálva azokat a lekérdezett terület paramétereire. A munka során a teljes településrész lekérdezése a cél, amely kb. nyolc utca. Az itt élő lakosság egy részét roma származású emberek, másik részét a volt bányászcsaládok idős hozzátartozói alkotják. Ők régi, egy vagy jó esetben két szobás bányászlakásokban élnek.

 

A kutatás célja Pécsbánya-telep lakosságának egészségi állapotának, az azt befolyásoló társadalmi tényezők, valamint a társadalmi tőke jelenlétét górcső alá vétele.

 

A társadalmi tőke és az egészségi állapot kapcsolata

 

A társadalmi tőke és az egészségi állapot egyaránt kölcsönhatásban áll számos tényezővel. Három tőkefajtáról kell szólni, ha ezeket az összefonódásokat fel akarjuk tárni, ezek mindegyike több komponensből áll. (Skrabski, 2003)

 

Az első ilyen tőkefajta az anyagi tőke, mely infrastruktúrát, pénztőkét, természeti erőforrásokat egyaránt jelent. E tőke azonban a legtöbbször a tulajdonban ölt testet, és közvetlenül pénzzé alakítható. (Bourdieu, 1998) Az anyagi tőkén kívül szólni kell az emberi tőkéről, melyen belül megkülönböztetünk iskolázottságra, készségekre, képességekre, és egészségre vonatkozó motívumokat. E tőkefajta a személyek olyan átformálásával jön létre, mely új készségekkel, képességekkel ruházza fel őket, ezzel új lehetőségeket nyitva számukra. Erre példa akár az iskoláztatás, amely az emberi tőkébe való hosszú távú beruházás. (Colemann, 1998) E tőke tehát az emberi lények produktív tulajdonságaira utal. Természetesen e személyek között tehetségbeli különbségek vannak, és eltérnek abban is, hogy az emberi tőke formái közül melyiknek az alkalmazását részesítik előnyben. (Rosen, 1998) Az emberi- és társadalmi tőkét két különböző szinten vizsgálhatjuk. Az emberi tőkét individuális szinten ragadhatjuk meg, a társadalmi tőkét pedig közösségi szinten. Mind egyéni, mind pedig közösségi szinten értelmezhetjük ugyanazokat a változókat, így beszélhetünk egy közösség emberi tőkéjéről, míg egyén esetében a személyes térről, kapcsolatrendszerről. (Skrabski, 2003) A társadalmi tőke fontos hatása, hogy befolyásolja a következő nemzedékek emberi tőkéjének termelését. Ebben mind a családi, mind pedig a közösségben meglévő társadalmi tőke kiemelkedő szerepet játszik. A társadalmi tőke különleges jellegzetessége a közjószág-jellege. Azaz azok a cselekvők, akik létrehozzák a társadalmi tőkét, rendszerint annak csak kis részét élvezik, ennek eredményeképpen a szükségesnél kevesebbet fordítanak e tőkefajta kialakítására. (Colemann, 1998) A társadalmi tőke azon erőforrások összessége, amelyek az egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. Az egyes csoporttagok által birtokolt tőke összessége valamennyi bennfentes számára rendelkezésre áll. Egy egyén által birtokolt társadalmi tőke mértéke az olyan kapcsolatainak nagyságától függ, amelyeket szükség esetén mozgósítani tud, és mindazon tőke nagyságától, amit azok birtokolnak, akikkel ő kapcsolatban áll. E társadalmi tőke újratermelésében fontos szerepet játszik a szüntelen kapcsolattartás, a kölcsönös segítségnyújtás. (Bourdieu, 1998)

 

Különösen szoros a kapcsolat a társadalmi és az emberi tőke, továbbá az emberi és az anyagi tőke között. A vizsgálatba tehát be kell vonni mindhárom tőke egymásra hatását. A társadalmi tőke annyiban különbözik jelentősen a pénztőkétől vagy emberi tőkétől, hogy elsősorban nem az egyén tulajdona, hanem egy társadalmi csoport jellemzője. (Skrabski, 2003)

 

Számos vizsgálat (Skrabski, 2003, Kopp 2001, Pikó 2002,) kimutatta hogy a társadalmi tőke erőssége pozitív kapcsolatban áll a testi és lelki egészségi állapottal, az életminőséggel. A társadalmi tőke elsősorban a bizalom, a várható élettartam és az egészségi állapot mutatóinak előrejelzője. Ennek magyarázata egyrészt a stresszel, nehézségekkel való megküzdésben a bizalom, hogy számíthatunk másokra, másrészt, hogy egészségvédő magatartást segítenek elő a közös normák, a támogatás.

 

A társadalmi tőke fogalma

 

A társadalmi tőkének a Bourdieu által előbb megfogalmazottakon felül többféle megközelítési módját is számba kell venni (Skrabski, 2003). Az antropológia nézetei szerint az együttműködés, a közösségiség, bizalom az ember alapvető szükséglete. A szociológia általánosságban a társadalmi normák és az emberi motiváció jelenségéből indul ki. Ebből a szempontból írja le a bizalom, kölcsönösség, közösségi hálózatok jelentőségét. A közgazdasági megközelítés szerint az együttműködés, bizalom jelentős közgazdasági tényező, gazdasági hatékonyság szempontjából alapvető. A politológiai azt emeli ki, hogy a társadalmi tőke erősítése alapvető a demokrácia megerősítése, a társadalmi szolidaritás és a fenntartható fejlődés megalapozásában.

 

A legtöbb meghatározásban a bizalmat tekintik alapvetőnek a társadalmi tőke szempontjából, a kérdés az, hogy a bizalom a társadalmi tőke eredménye, avagy összetevője. Mindenesetre rendkívül fontos meghatározója akár oknak, akár okozatnak tekintjük. A bizalom és a társas kapcsolatok erősítik egymást.

 

A bizalommal kapcsolatban három dimenziót különböztetünk meg. Az egyik a közvetlen környezettel, családdal, barátokkal, munkatársakkal való személyközi bizalom. Ezen felül az idegenekkel, ismeretlenekkel való bizalom, valamint az intézményekkel kapcsolatos bizalom. Általában a másokba vetett bizalom fontosságát szokták kiemelni, pedig fontos az is, hogy az emberek mennyire tartják magukat megbízhatónak.

 

A társadalmi tőkén belül ennek megfelelően három dimenziót különíthetünk el. A szoros családi, csoportkapcsolatokon alapuló kötődést, a távolabbi barátokkal, kollégákkal való kapcsolatokon alapuló hidakat, valamint a különböző társadalmi csoportok közötti kapcsolatokat.

 

A társadalmi tőke mérésére alkalmazott legelterjedtebb módszerek

-   a bizalom

-   a kölcsönösség

-   a civil szervezetekben való részvétel/támogatás

-   és a vallásgyakorlás.

 

Az egészség fogalma

 

A kutatás során dinamikus egészségfogalmat használtunk (Skrabski, 2003), mely magában foglalja a fogantatástól a halálig terjedő teljes ívet. A teljes testi, lelki, szociális jólétet. Ehhez szükséges Antonovsky „koherencia élmény” modelljének magyarázata, mely lehetőséget ad dinamikus egészségfogalom bevezetésére. Nézetei szerint az egészség-betegség nem ellentétes fogalmak, hanem egy fajta folyamatot jelölnek. Vagyis mindenki elhelyezkedik valahol az egészség-betegség kontinuum mentén az alapján, ahogy élete során egyre több tünet jelenik meg. Azonban a lényeges különbségek abban vannak, hogy az egyén mindezt hogyan értelmezi, mennyire tekinti magát betegnek vagy egészségesnek. Ennek alapja az ember és környezete közötti összhang, azaz a koherencia élménye, amely a kihívások közepette biztosítja a harmóniát. A koherencia annak átélése, hogy az egyénnek van helye és szerepe a világban, a társadalomban, a vele történő események értelemteliek, kihívások, melyek megoldására képes. A személy bízik abban, hogy a változó körülmények között is képes lesz helytállni, és nem csupán saját magára, hanem külső segítségre is számíthat. E modellben a krízisek arra alkalmasak, hogy általuk az egyén személyiségfejlődés magasabb szintjére juthat.

 

A koherencia érzés a világban betöltött helyünk elfogadását méri. Azonban szintén fontos a Schwarzer és Kopp által megalkotott „énhatékonyság modell”, azaz az önbizalom modell, mely azt a meggyőződést foglalja magában, hogy általában tudjuk kezelni a nehéz élethelyzeteket. E két elképzelés szoros kapcsolatban áll egymással.

 

A testi és lelki egészségi állapot vizsgálati módszerei kutatásban a következők voltak:

-   szociális-gazdasági jellemzők (iskolázottság, saját jövedelem, családi jövedelem, autó)

-   koherencia-érzés (az élet értelme)

-   önbizalom, önhatékonyság

-   konfliktusmegoldás képessége

-   életmódjellemzők (dohányzás, napi cigaretta szám, alkoholfogyasztás)

 

A fent olvasható testi és lelki állapot vizsgálati módszerei már eleve egy betegsége okait és tüneteit sugallják. Ez korunk egyik népbetegsége a depresszió.

 

Adatok a depresszióról a korábbi kutatások tükrében

 

A WHO 2005-ös The world health report 2005: Make every mother and child count című kiadványa is foglalkozik a depresszió tünetegyüttesével, mégpedig annak egyik érdekes formájával, amely a nők esetében fordul elő szülés után. Adatai szerint általánosságban a nők kettő, illetve háromszor nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, mint a férfiak. Az iparosodott területeken a szülés utáni depresszió a nők 10-15%-át érinti, míg a fejlődő területeken ez az arány akár több mint 20% lehet.[i]

 

Azonban ennél sokkal beszédesebbek a WHO 2001-es eredményei, melyek alapján a világon 450 millió ember él pszichiátriai kezelésre szoruló betegséggel. Azaz manapság négy családból egyben közeli hozzátartozó legalább egy alkalommal fog mentális zavarokkal küzdeni az élete során. A világon az összes betegségteher 12%-át teszik ki a mentális betegségek, és a szervezet előrejelzései alapján ez nem csökkenni, hanem növekedni fog. Előre láthatólag 2020-ban már 15%-ról beszélnek majd a tudósok.[ii]

 

A világra vonatkozó adatokból a WHO európai szervezete[iii] készített egy kimutatást kizárólag az öreg kontinensre. Mindezek alapján a háziorvosuknál jelentkező betegek 30%-a valamilyen pszichiátriai problémával éli napjait. Európában minden ötödik ember élete során egyszer depressziós tünetekkel fog küzdeni. A kontinensen évente több mint 33,4 millió ember szenved súlyos depressziótól, közülük 47% nem kap szakorvosi ellátást. Ez magyarátható magával a betegséggel, annak lefolyásával, és felderítési nehézségeivel, valamit azzal, hogy a kontinensen a pszichiátriák kórházi ágyszáma az összes alig 10%-át teszik ki szemben a világátlag 16%-kal. [iv]

 

Magyarországon 1988-ban egy felmérés szerint a 16 évnél idősebb lakosság 24,3%-ánál lelhető fel depressziós tünet, közülük 7,5%, aki már kezelésre szorul. A vizsgálatot megismételték 1995-ben, melynek legfőbb eredménye, hogy a súlyos, kezelésre szorulók aránya megnőtt 11,5%-ra. (Kopp – Skrabski, 2001)[v] A tünetegyüttestől szenvedők aránya 2002-ben ugyanannyi volt, mint 1995-ben. 2005-ben azonban 12% fölött volt a súlyos depressziósok aránya. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi négy évben ugyanazzal a kérdőívvel vizsgálva ugyanazoknál az embereknél a depresszió, a reménytelenség nagyon komolyan emelkedett.[vi]

 

Szintén országos felmérést végzett 2000-ben a Gallup, melynek adatai szerint Magyarországon a lakosság 12,8%-a [vii]küzd valamilyen szintű mentális zavarral.[viii] [ix]

 

Megyénkénti összehasonlító elemzés született 1995-ben, melynek eredményeképpen Baranya teljes mértékig az országos átlagot hozta. (Kopp - Skrabski, 2001)[x]Ezt a felmérést megismételték 2002-ben. Baranya megye ekkor is az átlaghoz közeli értéket mutatott.[xi]

 

Ugyan a depresszió tünetegyütteséről a legtöbb embernek vannak elképzelései, hiszen manapság a médiában is sokat hallani róla, de úgy vélem mégiscsak fontos a betegség meghatározásával foglalkozni.

 

A teljes tanulmány letölthető innen: