„Dicsérni jöttünk az
egyetemi rangsorkészítést, főleg az ún. Sanghai rankinget, nem temetni.” A
klasszikus megfogalmazás sémájának ezen kifordított változatával jellemezhető az
UNESCO Európai Regió Tagozata (CEPES) és a Sanghai Jiao Tong Egyetem által
2007-ben kiadott kötet mondanivalója.
Írásomban a kulturális és
művészeti szemét, illetve a szemét-művészet kérdései körül teszek egy botladozó
sétát, a teljesség igénye nélkül. Mivel semmi nem az, aminek látszik,
különbséget szeretnék tenni a szemét és szemét között, érzékeltetve a problémát
a graffiti példáján és ürügyén.
A válik utópiáváművészet, amikor nincs összhangban az őt körülvevő léttel, akkor utópiává válik. Utópiaként kerül elénk a modern képzőművészet spirituális vonala amely, spekulatív irányba mutat. A képzőművészet kritikai -utópikus vonulata a dekonstrukció különböző szintjeit bejárva gyakorlatilag a művészet önmegsemmisítéséhez vezet. Ebben a folyamatban a modern művészet lényege válik utópiává. Itt már nem arról van szó, hogy az ábrázolás témája utópikus, vagy a művészet egy társadalmi utópia eszköze, hanem a művészet lényegi törekvése.
