Marton Melinda:
Végzős
BA/BSc-s hallgatók munkaerő-piaci attitűdjei
Az Európai Unióban
a felsőfokú képzések országok közötti összehangolása már évekkel ezelőtt
megkezdődött (Bologna-folyamat), mely válasz az 1960-as években meginduló a
felsőoktatási intézményeket érintő strukturális átalakulásokra. A Bologna
Nyilatkozat (1999) egyik fő kérdése a képzés szerkezetének átalakítása.
Magyarországon lépcsős (lineáris) képzési rendszerre való áttérés 2006-ban indult
el. Ez egyben az Európai Felsőoktatási Térséghez való kapcsolódást is
jelentette Magyarország számára. A lineáris képzésre való áttérés (s persze
maga a Bologna-folyamat) a tömegesedő felsőoktatás problémáira hivatott választ
adni.
Az
alapképzés (BA/BSc) a célkitűzés szerint kevésbé specializált, általánosabb
tudást ad, mely alkalmazkodik a munkaerőpiaci igényekhez, a munkavállaláshoz
szükséges szélesebb gyakorlati alapokat nyújt a hallgatók számára, és
megalapozza a mester szakokra való továbbtanulást.
Kutatásom
témája a végzős BA/BSc hallgatók munkaerőpiaci attitűdjeinek feltárása, a
felsőoktatás funkciói[i]
közül a munkaerőpiacra való felkészítést veszem górcső alá a hallgatói
vélemények alapján.
A kutatás
Jelen tanulmány egy
2008 decembere és 2009 januárja között a Pécsi Tudományegyetemen végzett
kutatás eredményeit közli, a BA/BSc képzésben résztvevő végzős hallgatók
munkaerőpiaccal kapcsolatos attitűdjeire, elvárásaira, jövőbeni terveire
fókuszálva. A kutatás kérdezőbiztossal felvett kérdőíves vizsgálaton alapul.[ii]
A válaszadók között minden olyan pécsi kar hallgatói reprezentálva voltak,
amelyeken osztott képzés van, és amelyeken vannak már harmadik évfolyamos,
végzős hallgatók. Tehát a bölcsész, a természettudományi, a műszaki, az
egészségügyi, a közgazdaságtudományi karok, valamint a Felnőttképzési és Emberi
Erőforrás Fejlesztési Kar (hallgatói révén) képviseli magát a mintában.
A
PTE hallgatói közül a véletlen sétás módszerrel vettünk mintát, fix mintavételi
helyeken. Azért ezt a módszert választottam, mivel teljes listához –
adatvédelmi okokból – nem lehet hozzáférni a pécsi egyetemen tanulókról, s így
a véletlen sétás módszer tűnt a legjobbnak.
Kérdezőbiztosaim az egyes karok épületei elé küldtem (ahol több épületben
is vannak óráik a hallgatóknak, ott mindegyik épülethez kimentek), ott végezték
az adatfelvételt. A kérdezőbiztosok tehát a véletlen séta módszerével
választották ki azokat, akik válaszoltak a kérdőívekre. Összességében 188
Pécsett tanuló egyetemista került a mintánkba és válaszolt a kérdőívemre (ez
igen kis hányada a végzős alapszakosok sokaságának, kb. 6000-en vannak). A
minta tehát nem reprezentálja a PTE hallgatóit, azonban úgy gondolom, arra
alkalmasak az eredmények, hogy segítsenek a hallgatók attitűdjeivel kapcsolatos
tendencia felvázolásában, tehát pilot-jellegűnek nevezhető a kutatás.
A
kérdőív feltérképezi a kar és szakválasztás okait, a hallgatók tanulmányi
”előéletét”, választ keres arra, hogy mennyire vannak megelégedve az egyetemi
oktatás színvonalával, hogy milyen készségeket sajátítottak el a képzésük
alatt, kitér a diplomaszerzés okaira, és számos kérdést tartalmaz a hallgatók
jövőképére vonatkozóan (továbbtanulás vagy munkába állás, munkaerőpiaci
lehetőségek). Mindemellett természetesen demográfiai változók is szerepelnek a
kérdőívben.
Feltételezésem szerint a diákok nem képesek felméri, – kiváltképp nem
felvételijük idején – hogy a munkaerőpiacnak milyen szükségletei vannak, milyen
szakembereket keres. Még mindig a divatos szakokra jelentkeznek, pl.
közgazdasági, jogi, melyek egyre inkább telítődnek, ill. az olyan szakokat
részesítik előnyben, melynek elvégzése nem jelent nagy megterhelést számukra.
Szakválasztásuk tehát nem vagy kevéssé tartalmaz racionális elemeket, nem
igazán veszik figyelembe a munkaerőpiaci elvárásokat. Szinte kizárólag az
érdeklődési területüknek megfelelően választják alapszakjukat. Véleményem
szerint a hallgatók nagy többsége az egyetem berkein belül képzeli el jövőjét,
tehát tovább kíván tanulni mester fokon a BA/BSc diploma megszerzése után, nem
szándékozik kilépni a munkaerőpiacra. Feltételezem továbbá, hogy a jelenlegi
képzési rendszer nem készíti fel a hallgatókat a munkába állásra, mivel nem
felel meg a bolognai követelményeknek (gyakorlatorientált, képességeket és
készségeket fejlesztő képzés nyújtása, széles látókörrel rendelkező hallgatók
kibocsátása). Véleményem szerint a gyakorlati oktatás alacsonyabb színvonalú és
kevésbé hangsúlyos az elméleti oktatással szemben. Kevésbé van lehetősége a
diákoknak gyakorlati lehetőséget szerezni az egyetemi években. Úgy látom, hogy
általános a bizonytalanság érzése a hallgatók körében jövőbeni munkaerőpiaci
pozíciójukat, kilátásaikat illetően.
Demográfiai és általános
jellemzők
A mintaválasztás a
nemek PTE-n való megoszlásának tekintetében megfelelőnek bizonyult, hiszen a
mintába kerültek nemek szerinti megoszlása 43,6% férfi és 56,4% nő. A 2008-as
jelentkezési adatok szerint a nemek megoszlása 40% férfi, 60% nő –
valószínűsíthető, hogy ez jó közelítését adja a 2006-ban felvettek arányának.[iii]
A mintába nappali alapképzésben résztvevők kerültek be (ennek oka, hogy a
kérdezés hétköznapokon folyt, a levelező képzések pedig többségben hét végén
zajlanak). A szakok szerint is igen heterogénnek tekinthető a válaszadók
csoportja, hiszen a 188 fő több mint 30 különböző szak között oszlik meg.
A
megkérdezett hallgatók 74,3%-a rögtön az érettségi után tanult tovább jelenlegi
szakján, 12,8%-uk 1 évet, 7%-uk 2 évet, 5,9%-uk pedig 3 vagy több évet hagyott
ki az érettségi után.
Az
érettségi és a jelenlegi felsőfokú képzés megkezdése előtt eltelt időszakban azon
hallgatók többsége, akik nem rögtön az érettségit követően kezdte meg jelenlegi
tanulmányait, tanult valamit, ez középfokú és felsőfokú tanulmányokat
jelentett. Középfokú OKJ-s képzésben vett részt az évkihagyók 34,8%-a,
felsőfokú OKJ-s képzésre járt 19,6%; (ezeket a képzéseket csaknem minden
megkérdezett befejezte), főiskolára, egyetemre járt 21,7%-uk (közülük egy sem
fejezte be felsőfokú tanulmányait); dolgozott 21,7% (többségben Magyarországon,
de volt olyan is, aki külföldön szerzett munkatapasztalatokat).
A
településtípusok között közel hasonlóan oszlanak meg a hallgatók: község: 27,7%
város: 33,2% megyeszékhely: 37%. Fővárosból csak 4 fő tanul a Pécsi Tudományegyetemen.
A válaszadó hallgatók egynegyed része pécsi lakos.
Megvizsgáltam,
hogy milyen típusú középfokú intézményben szerezték érettségijüket, s azt
tapasztaltam, hogy igen nagy többségük (82,6%-uk) gimnáziumban végzett. Tehát
ma is jellemző, hogy a hallgatói bázis nagyobb arányban a gimnáziumokból
rekrutálódik.
A
tanulók szüleinek iskolai végzettségében különbséget találtam: az anyák
átlagosan magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint az apák.
Szak- és intézményválasztás
A mintába került
hallgatók jelentős többsége (85%) saját bevallása szerint azért jelentkezett
arra a szakra, ahol jelenleg tanul, mert ez a terület érdekelte. További, ám
jóval jelentéktelenebb befolyással bír, hogy úgy vélték a diákok, a választott
szakterületen jók az elhelyezkedési esélyek Magyarországon (17,6%) és külföldön
(13,9%) egyaránt. Itt már felfedezhető, bár nem túl nagy arányban, a
szakválasztás racionális döntésen alapulása. Az intézmény választásában
legnagyobb arányban a lakóhelyhez való közelség játszott szerepet, nem
elhanyagolható az intézmény presztízse, s itt valamivel nagyobb szerep jut a
szülők, tanárok javaslatának. Említésre méltó, hogy „néhány” hallgatót a más
intézményben, szakon ért kudarc vezetett Pécsre.
A
szak- és intézményválasztásukkal többségben elégedettek a megkérdezettek
(64,5%), azonban vannak olyanok is, akik ha újra választanának, akkor nem úgy
döntenének, ahogy 3 évvel ezelőtt. 13,7%-uk szerint hibás döntés volt, hogy a
PTE-re a jelenlegi szakjára jelentkezett. A PTE-vel elégedett, de saját
szakjával nem 9,8%-a a hallgatóknak, és szakjával elégedett, de másik
intézményt választana 12%-uk.
Az
elégedetleneknek (a megkérdezettek 35,5%-a) csaknem fele legnagyobb
problémaként az oktatás színvonalát emelte ki. Igen hasonló arányban vannak,
akik döntésük hibának ítélését a rossz jövedelmi kilátásokkal okolják (12,8%),
és akik úgy gondolják, hogy nem érdekli őket a tanult szakterület (15,4%).
Oktatással való elégedettség
A vizsgált
hallgatók az elméleti oktatás színvonalával nagy százalékban mutatnak magas
fokú elégedettséget (55,9%), az inkább elégedettek csoportjába pedig a
megkérdezettek 28,2%-a tartozik – tehát összességében a kérdezettek 84,1%-a
elégedett ez elméleti oktatás színvonalával.
A
gyakorlati oktatással való elégedettség már nem mutat ilyen megnyugtató képet –
még a hallgatók szemében is jóval alatta marad az elméleti képzés színvonalának.
A válaszolók alig több mint fele értékeli úgy gyakorlati képzését, hogy
elégedett (35,8%) vagy inkább elégedett (20,3%) annak színvonalával.
Annak érdekében, hogy
„összehasonlítható” legyen az elméleti és a gyakorlati képzés, szerepelt a kérdőívben
az a kérdés, hogy „Mennyire elégedett az elmélet és gyakorlat arányával?” A
hallgatók ezzel kapcsolatban szintén elégedetlenségüket fejezték ki, 40%
fölötti azok aránya, akik elégedetlenek ill. inkább elégedetlenek.
Az oktatás gyakorlatorientáltságának
mérőeszköze, hogy mennyi olyan kurzust végeznek el a hallgatók, amelyekben az
elméleti tudás gyakorlati alkalmazására van lehetőségük. A hallgatók fele sem
(48,9%) tudott arról beszámolni, hogy részt vett ilyen kurzuson, és még akiknek
voltak is gyakorlati kurzusaik, azok alacsony számáról számoltak be. Több mint
55%-uk csak egy ilyen kurzust tudott említeni, 10%-uk „már” két ilyen kurzusról
adott számot és alig valamivel több mint 30%-a a megkérdezett hallgatóknak
számolt be 3 vagy annál több gyakorlati jellegű kurzusról összesen a 6 félév
alatt.
A gyakorlati kurzusok száma persze
csak egyik mutatója a gyakorlati oktatásnak, fontos tudni, hogy mennyire voltak
ezek hasznosak. A vizsgált diákok csupán 16,5%-a szerint voltak a gyakorlati
kurzusaik nagyon hasznosak, 40,9%-uk szerint hasznosak voltak, 26,1% a
középutat választotta: „is-is”, 5,2%-uk véleménye szerint nem voltak túl
hasznosak, és 11,3%-a a hallgatóknak egyáltalán nem tartotta hasznosnak a
képzésében kínált gyakorlati kurzusokat. Ez igen csekély eredmény, főként annak
fényében, hogy a Bologna-folyamat egyik legfőbb célkitűzése, hogy az
alapképzések gyakorlatorientáltak legyenek, s így a munkaerőpiacon jól
hasznosítható tudással felvértezve lépjenek ki a diákok az egyetemekről.
Szintén a gyakorlati oldalát
közelíti az alapképzésnek, hogy van-e kötelező külső szakmai gyakorlata a
diákoknak, hiszen valószínűleg a valódi munkaerőpiacon, valódi munkahelyen
lehet elsajátítani a legjobban a szakterület gyakorlati oldalát. Ezzel szemben
a megkérdezettek csupán 37,2%-ának volt kötelező külső szakmai gyakorlata, s
átlagosan 42 órát töltöttek kötelezően külső gyakorlaton a hallgatók (igen nagy
szórással, mert volt olyan, aki csak 1 óra és olyan is volt, aki több mint 100
óra külső gyakorlati munkaórát teljesített), a szakmai gyakorlatok mennyiségét
kb. fele-fele arányban ítélték elegendőnek és kevésnek – bár utóbbi valamivel
kevesebb. Habár úgy gondolják a válaszadók, hogy kevés a kötelező szakmai
gyakorlat mennyisége, 63%-uk mégsem volt a kötelező gyakorlati időn felül
szakmai gyakorlaton. Azok, akik kötelező gyakorlati idejükön felül pluszban
elmentek gyakorlatot szerezni, itt átlagosan 13 órát töltöttek el – a szórás itt is nagy: 1-160 óra közötti.
A
kötelező gyakorlat szakmaisága a dákok szerint nem vagy nem minden esetben
valósul meg: több mint tizedük úgy ítélte meg, hogy egyáltalán nem volt szakmai
a gyakorlata, 55%-uk szerint a gyakorlaton végzett munka nem csak szakmai volt,
és csak 34,5%-uk mondta, hogy valóban szakmai volt kötelező külső szakmai gyakorlatuk.
Ez inkább a diákok rossz választásának tudható be, hiszen 85,7%-uk maga
választotta gyakorlati helyét és nem az egyetem jelölte ki.
Szintén
a képzés minőségét kívántam felmérni azokkal a kérdésekkel, melyek arra
vonatkoztak, hogy képzésük milyen felkészítést nyújtott a továbbtanulást ill. a
munkaerőpiaci kihívások tekintetében. A megkérdezett hallgatók többsége úgy
véli, hogy a mester fokon való továbbtanulásra jobban felkészítette őket
alapképzésük, mint a munkaerőpiac követelményeire. Utóbbival kapcsolatban nagy
azok hányada, akik szerint nem nagyon vagy egyáltalán nem volt megfelelő a
képzés munkaerőpiaci felkészítő orientációja (csaknem fele a
megkérdezetteknek).
Elvárások, jövőbeni tervek
A megkérdezett
hallgatók többségének elvárása, hogy BA/BSc diplomájuk használható, gyakorlati
tudást nyújtson, valamint sokan várják ettől azt is, hogy zökkenőmentes legyen
belépésük a munkaerőpiacra. Ehhez kapcsolódóan a válaszadók legnagyobb többsége
azért akar diplomát szerezni, hogy jól fizető álláshoz jusson, s „csak” második
helyen szerepel az, hogy azzal foglalkozhasson, ami érdekli. Csaknem
harmadrészük az MA/MSc-re való belépőként tekint alapdiplomájára, és hasonló
arányban várnak mély, elméleti ismereteket ettől a képzési szinttől. Az utóbbi
két választ megjelölők azok, akik mester fokon szeretnének továbbtanulni.
A
hallgatók nagyobb része (54,6%-a) nappali képzésben szeretné elvégezni a mester
szakot Magyarországon, kisebb hányaduk (9,2%) külföldön szeretné tanulmányait
folytatni mester szinten. Alig 20%-uk mondta, hogy dolgozni szeretne
(Magyarországon vagy külföldön) és 13,5%-a a megkérdezetteknek munka mellett
szeretné folytatni tanulmányait.
A
továbbtanulni szándékozók nagy többsége (74,4%) a PTE-n tervezi megszerezni az
MA/MSc diplomát, azonos területen, mint ahol jelenlegi alapképzésüket végzik.
Azok, akik nem a pécsi egyetemen szeretnék elvégezni a mester szakot, általában
valamelyik fővárosi egyetemet jelölték meg jövőbeni képzésük helyszínéül.
A
válaszoló diákok 85,3%-a tájékozódott a jövőbeni lehetőségeiről valamilyen
formában. Általában oktatóiktól, a médiából és az évfolyamtársaiktól szereztek
információt jövőbeni lehetőségeikről. Az egyetem által szervezett és
működtetett munkaerőpiaci fórumok nem túl népszerűek a kérdezett diákok
körében, a karrieriroda és az állásbörze szolgáltatásait alig néhányan vették
igénybe.
A
megkérdezettek többsége (72,3%) olyan munkát is elvállalna, amihez a
megszerzendő alapdiplománál alacsonyabb végzettség is elég lenne. Ez mutathatja
a munkaerőpiac telítettségi fokát a hallgatók szemével. A munkába álláskor
minimálisan elvárt nettó fizetések rendkívül nagy szóródást mutatnak
(50000-400000 Ft-ig terjed), átlagosan 125375 Ft nettó bérért
vállalnának el egy munkát az alapképzés megszerzése után. Az elvárt jövedelmet
tekintve igen optimistának tekinthetők a hallgatók, azonban az elhelyezkedési
lehetőségeket illetően már kevésbé optimista képet kapunk, a válaszadóknak
csupán 63,4%-a gondolja úgy, hogy alapdiplomája megszerzése után el tud
helyezkedni. Ennél „finomabb” mutató az, amely azt vizsgálja, hogy a hallgatók
mekkora esélyt látnak arra, hogy a végzettségüknek megfelelő munkát találjanak.
A hallgatóknak mindössze 8,7% gondolja úgy, hogy biztosan, el tud helyezkedni a
megszerzett alapdiplomával, s több mint 20%-uk erre nem lát esélyt.
A
válaszadó diákok 82,6%-a jelenlegi szakmájában szeretne elhelyezkedni, ami
egyben azt is jelenti, hogy szakválasztásuk szubjektív megközelítésből
helyesnek mondható. Relatív kevés körükben a szakterületből való kiábrándulás
miatti potenciális pályaelhagyók aránya.
Munkavállalással kapcsolatos attitűdök
Attitűdkérdéseim
főként optimista állításokat tartalmaznak a jövőbeni munkaerőpiaci kilátásokra
vonatkozóan. Azzal az állítással, hogy a BA/BsC végzettséggel könnyű jó munkát
találni, a megkérdezetteknek csak negyede ért egyet, közülük is minimális azok
aránya, akik teljes mértékben egyetértenek ezzel az állítással. A következő
állítás az volt, hogy nincs különbség a bachelor és a master végzettség között,
a kérdezettek 77%-a egyáltalán nem ért egyet, és 10% alatti azok aránya, akik
valamelyest vagy teljes mértékben egyetértenek. A BA/BSc végzettséggel
rendelkezők munkaerőpiaci esélyeit a válaszadó hallgatók alig több mint negyede
értékeli pozitívan. Ugyanez a saját szakterületükre vonatkozóan már pozitívabb
megítélést mutat, hiszen a kérdezettek csaknem fele (inkább egyetért és teljes
mértékben egyetért) úgy látja, hogy saját szakterületén nagyon jó esélyei
vannak egy BA/BSc végzettséggel rendelkezőnek. A saját szakma EU-ban való
versenyképességének megítélésében szintén pozitív eredményeket kaptam. A
válaszolók 40%-a teljes mértékben egyetért azzal az állítással, hogy szakmája
versenyképes az Európai Unióban, és szintén 40% azok aránya, akik inkább
egyetértenek. Jóval alacsonyabb arányban vannak azok, akik szerint a
munkáltatók ismerik az alapdiplomát (4,5% a teljes mértékben egyetért és 20,8%
az inkább egyetért válaszok aránya). Hasonlóan alacsony, bár valamivel magasabb
azok aránya, akik úgy vélik, hogy sok olyan munkahely van itthon, amelynek
betöltésére megfelelő az alapdiploma (7,1% azok aránya, akik teljes mértékben
egyetértenek, és 30%-nyian vannak, akik inkább egyetértenek ezzel az
állítással). Jelenlegi BA/BSc szakon megszerezhető tudás hasznosíthatóságát
illetően meglepően pozitív eredményt kaptam. A kérdezettek „csupán” 12,3%-a
szerint egyáltalán nem alkalmas a szakján megszerezhető tudás arra, hogy a
szakterületén megállja a helyét, 24% kevésbé tartja alkalmasnak ezt a tudást a
helytállásra. A válaszadók többsége azt gondolja, hogy a sikeresség záloga a
mester szak elvégése (51,9%). A gyakorlati tapasztalatok megszerzésének
fontosságával szinte minden megkérdezett tisztában van (78,6% teljes mértékben
egyetért azzal, hogy a jó munkahely elnyeréséhez fontos a gyakorlati
tapasztalatok megszerzése, és 18,2% pedig inkább egyetért ezzel). Jóval szűkebb
az a csoport, aki szerint külföldi tapasztalatok szükségesek a jó állás
megszerzéséhez (27,4% teljes mértékben egyetért). Igen magasnak mondható azok
aránya, akik úgy látják, hogy külföldön könnyebb jó munkát találni. A
megkérdezetteknek csaknem fele (45,7%) teljes mértékben egyetért ezzel az
állítással.
A teljes tanulmány letölthető innen: 
[i] Jan Szcepanski szerint „a felsőoktatás
funkcióiról beszélve arra a módra gondolunk, ahogy az az egyének, csoportok,
társadalmi rétegek és osztályok és az egész nemzet társadalmi, intellektuális,
kulturális, politikai, stb. szükségleteit kielégíti, valamint mindazoknak a
következményeknek egészére, amelyeket a felsőoktatási intézmények tevékenysége
és a végzett egyetemi hallgatók tevékenysége előidéz.” In: Szczepanski, Jan: A
felsőoktatás szociológiája. Felsőoktatási Pedagógiai Központ, Budapest, 1969.
6. p.
[ii] A kérdőívek lekérdezésében segítségemre voltak a PTE pedagógia
alapszakos hallgatók.
[iii] OIG Hallgatói Adminisztrációs Iroda: A 2008-as jelentkezési adatok
bemutatása. Internet: oig.pte.hu/files/tiny_mce/File/felveteli-2008/statisztikak/Jelentkezesi-adatok-szoveges.ppt
