A mai magyar társadalom legnagyobb és a diszkrimináció által leginkább veszélyeztetett csoportja a cigányság. Pontos adatok nehezen adhatók róluk, mivel közvetlen rákérdezés útján aligha lehet megállapítani, hogy ki cigány és ki nem. Bizonyos becslések szerint 1971-ben 320 ezer, 1994-ben pedig már 434 ezer roma élt hazánkban (Kemény-Janky-Lengyel, 2004). Ezen az adatokkal azonban ellentétes a 2001-es népszámlálás eredménye, mely szerint lélekszámuk 190 ezerre tehető.[i] Többségük az észak-magyarországi és az észak-alföldi térségben él, ahol a valamilyen kisebbséghez tartozók 90%-a romának vallja magát. Magas az arányuk a dél-dunántúli régióban is, főleg Somogy megyében (9 440 fő) és Baranya megyében (8 852 fő), azonban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez képest jóval kevesebb roma él ezekben a térségben.[ii] Ha Baranyát külön kiemeljük, elmondható az adatok alapján, hogy az itt élő 8 552 fő cigány kisebbséghez tartozó közül 5 591 fő községekben, 2 961 fő pedig városokban élt 2001-ben.

Összességében kijelenthető, hogy a cigány népesség elszórtan, kisebb-nagyobb csoportokban az ország minden településen megtalálható. Többnyire integrálódott a magyar társadalomba, de rendelkezik nyelvi, kulturális, antropológiai sajátosságokkal is. Etnikai dimenzióik mellett szociális problémáik, lakásviszonyaik, iskolázottsági mutatóik, munkaerőpiaci helyzetük reménytelensége jellemzi őket. Mindezek miatt is a velük szembeni előítéletek nagyon erősek.

A kutatás helyszínéről, Komlóról

Komló népességének alakulására és összetételére meghatározó jelentőségű volt a bányászat fejlődése. Az iparszerű széntermelés növekedésével egyre jelentősebb mennyiségű munkaerőre volt szükség. A bevándorlás két nagy szakasza közül a várossá nyilvánítást követő időszak volt a jelentősebb. A népesség nemcsak számszerűleg, de összetételében is jelentősen átalakult. Az '50-es években először főleg férfiak jöttek a városba, akik az építkezéseken, a bányában, vagy egyéb területen találtak munkát és csak később, a helyi viszonyokat megszokva, nemcsak az ország szinte minden részéből, de a határokon túlról is érkeztek betelepülők. Egy a '60-as években készült statisztika szerint a magyarok mellett jelentős számban éltek Komlón németek, cigányok, románok, horvátok, illetve kisebb számban jelen voltak a szlovák, a szerb és más közelebbről meg nem határozott nemzetiségek képviselői is. A komlói cigánysággal kapcsolatos 2001-es adatok az 1. táblázatban láthatóak:

1. táblázat - A Komlón élő roma népesség adatai, 2001

A táblázat adatai szerint a komlói lakosság alig 1,5%-a vallja azt, hogy cigány nemzetiséghez tartozik, és még kevesebben vannak azok, akik anyanyelvüknek tekintik a cigány nyelv valamelyikét[iii].

A cigány anyanyelvűek vagy cigány nyelvet beszélők alá sorolt népességszámok már csak azért is megtévesztők, mert köztudott, hogy Baranyában elsősorban beás cigányok élnek, akik archaikus román nyelvet beszélnek. A mintegy 50-60 ezernyi magyarországi (dél-dunántúli) beás cigány hozzávetőleg 1/3-a él Baranyában. E kb. 20 ezerhez azonban még több ezer lovári (cigányul beszélő oláhcigány) is hozzászámolható 1990-es adatok szerint. A beások nagy része is ma már csak magyarul beszél, körülbelül fele–kétharmada. Ha a területi elhelyezkedésüket vizsgáljuk elmondható, hogy a legelmaradottabb, leginkább lepusztultabb városrészekben laknak nagyrész panelekben, szoba-konyhás komfort nélküli szükséglakásokban, és még mindig létező nyomortelepeken.

A kutatásról

Mint korábban említettem, nagyon nehéz pontos adatokkal szolgálni a cigányságról, éppen ezért érdemes több helyi kutatást végezni, melyek segítségével feltérképezhetővé válik a hazai cigányság helyzete. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szociológia és társadalmi tanulmányok szakos hallgatói a Szociológia Tanszék segítségével végzett egy kutatást Komlón, 2009. március végén és április elején, melynek célja a komlói cigányság jelenlegi életkörülményeinek és jövőbeli kilátásainak megismerése volt. A kutatás interjús módszerrel folyt: összesen 90, félig strukturált interjút készítettünk.[iv] Helyszínül Komló cigányok által sűrűn lakott utcái szolgáltak, ahol személyesen az otthonukban kerestük fel az interjúalanyainkat. A válaszadók felkeresésében és a helyszínek kiválasztásában nagy segítségünkre volt a helyi Kisebbségi Önkormányzat, amelynek tagjai segítőket biztosítottak a számunkra. Ők voltak azok, akik elkísértek minket kutatásunk helyszíneire, valamint segítettek bennünket interjúalanyaink felkeresésében is.

Előzetes hipotéziseink alapján a kutatás előtt úgy gondoltuk, hogy többségében – bár szüleiknél magasabb – alacsony iskolázottságú emberekkel fogunk találkozni. Azt feltételeztük, hogy nagyrészt munkanélküliek lesznek, akik jövőjüket ebből fakadóan kilátástalannak látják. Azonban hipotézisünk szerint, azok, akik felismerik egyéni felelősségvállalásukat optimistábban tekintenek a jövőbe, az egyéni felelősséget pedig a tanuláshoz, munkához való hozzáállás befolyásolhatja.                         

Kutatási eredményeink

            A mintába 90 fő, 51 férfi és 39 nő került be. Korosztály szerint igyekeztünk középkorúakat, tehát 30 és 40 év közöttieket megkérdezni, de végül 27; 30 év alatti, 34; 31 és 40 év közötti és 29; 41 év feletti személy válaszolt a kérdéseinkre.[v]

Az interjúkérdések alapvetően három nagy kérdésblokkra oszthatók: múltra, jelenre és jövőre. Azonban, mivel a kérdések több témát is boncolgattak, az eredmények ismertetését a család, iskolai és foglalkozási attitűdök, valamint az elégedettség témakörök szerint ismertetetem.

Család

A cigány családok átlagos nagysága köztudottan magasabb, mint az országos átlag. Egy 2003-as országos vizsgálat is alátámasztja ezt az állítást, mely szerint a cigányok körében az átlagos családlétszám 4,64 fő, míg az országos átlag 2,57 (Kemény – Janky – Lengyel, 2004). Ennek a magas számnak több oka is lehet: egyrészről a cigányok körében gyakran előfordul, hogy több család osztozik egy háztartáson, másrészről ezen adatok magasabb gyermekszámot is tükröznek.

A komlói adatok azt mutatják, hogy a legtöbben vagy ketten (leginkább párjukkal, gyermekükkel), vagy négyen (főleg két gyerekkel, párjukkal vagy három gyerekkel egyedül) élnek egy háztartásban Az átlagos háztartás nagyság 3,59 fő, azaz átlagosan, körülbelül 4-en élnek egy családban a vizsgálatba bekerült komlói cigányok körében. Ezen adatok arra engednek következtetni, hogy egyre ritkább a magas gyermekszámú háztartás. Egyre többen gondolnak a jövőre, így kevesebb gyermeket vállalnak, de azokat igyekeznek tisztességesen felnevelni.[vi]

Az interjúkból kiderült, hogy a cigány nemzetiségű emberek körében nagyon fontos szerepet tölt be a család. Ennek ellenére a többség nem tervez gyermeket. Az ok mindenhol ugyan az:

 „Egyelőre ilyen gazdasági helyzetben nem szeretnék gyereket…Normális ember azt csinálja, hogy megalapozza az egzisztenciát tanul és utána vállal gyermeket.” (30 éves, férfi)

Igyekeznek ezen szempontok szerint nevelni a gyermekeiket, hiszen a kérdezettek többsége úgy vélte gyermeke jövője rajta, szülőn is múlik.

„Hát rajtam biztos, hogy nagyon sokban. Én, én inkább úgy kezdeném, hogy rajtam nagyon sok múlik, hogy én hogy állok ezekhez a dolgokhoz, és hogy vagyok képes őket, ugye patronálni ahhoz, hogy tudjanak menni tanulni.” (37 éves, nő)

A mintába kerültek többsége egyetértett abban, hogy minden körülmény ellenére a gyermekek legfontosabb feladata a tanulás. Mindez arra enged következtetni, hogy kezdik felismerni, hogy a tanulás, az iskola lehet az az eszköz, amely által gyermekeik kiemelkedhetnek, szüleikénél magasabb életszínvonalon élhetnek.

„A gyerekeknek? Ismételni fogom önmagamat. Tanulni, tanulni, tanulni! És ha ez megvan, akkor szerintem olyan nagy probléma nem lehet.” (39 éves, férfi)

A teljes tanulmány letölthető innen: