Az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején Kelet- és Közép-Európában bekövetkezett társadalmi, gazdasági és politikai változások nyomán olyan folyamatok indultak meg a volt kommunista országok nagyobb városaiban, amelyek felkészületlenül érték a társadalmakat.  Megindult a polarizálódás, erőteljesebbé vált a lakosság vagyoni differenciálódása. Ennek következtében a városokon belül felgyorsult a különböző társadalmi és vagyoni helyzetű csoportok térbeli elkülönülésének folyamata, megkezdődött, vagy sok helyen inkább tovább folytatódott és véglegessé vált egyes városrészek, lakóövezetek szociális és fizikai lepusztulása (Pörös 1997). Így alakultak ki a szegregált városi lakóterületek. A szegregálódó területeken élők alapvetően a szegényebb társadalmi réteghez tartoznak, és a szociálisan halmozottan hátrányos helyzetűek koncentrációja jóval meghaladja a város más részeire jellemző értékeket.

A Dél-Dunántúli régió központját, Pécs városát nézve, mindez különösen jellemző folyamat. A rendszerváltozás utáni gazdasági változások, a korábbi nagyipari üzemek, bányák bezárása elindított egy olyan folyamatot, melynek következtében nagymértékben visszaesett a foglalkoztatottak száma. Szélesebb társadalmi réteg került peremhelyzetbe.

Az átalakulás vesztesévé leginkább a roma népesség vált, őket érintette leginkább a munkahelyek bezárása. Az érintett egyének kiesnek a társadalom működéséből, ami kirekesztődéshez vezet. Mindezek problémát jelentenek személyes, települési és országos szinten is. Marginalizálódott helyzetben a mobilizációs csatornák beszűkülnek. Sok esetben az érintett személyek iskolázatlanok, alapvető társadalmi, kulturális és politikai jogaikat sem tudják gyakorolni. Ezek akut kirekesztődéshez vezetnek, mely a társadalom legszélére történő kiszorulást eredményez.

Az 1990-es évek konszenzuális politizálása vezetett a fenntartható városfejlődés elméletének elterjedéséhez a várospolitikában. Legfontosabb tevékenységének célkitűzése a regeneráció, mely átfogó, integrált szemléletmód és beavatkozás. Célja a városi problémák megoldása, a gazdasági, fizikai, társadalmi környezet feltételeinek tartós javítása. Ezek közül a társadalmi környezet regenerációja jelenti a legnagyobb kihívást (Egedy – Kovács 2005: 12).

Az Integrált Városfejlesztési Stratégia[i] keretén belül 2008 júliusában készült el az Antiszegregációs Terv, melynek „célja a telepszerű, szegregált lakókörnyezeti népesség társadalmi, gazdasági szempontú vizsgálata, és a feltárt problémák alapján pedig olyan cselekvési programok kidolgozása, amellyel ezek a gondok felszámolhatók, vagy legalábbis csökkenthetővé válnak.”

A Városrehabilitációs Kézikönyv alapján, azon területek nyilvánulnak szegregátumoknak, ahol a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők, és rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya az aktív korúakon belül eléri, illetve meghaladja az 50 %-ot, továbbá a terület népességszáma 50 fő fölötti.[ii] Eszerint 5 szegregátum található Pécs területén:

-          pécsbányai,

-          szabolcsi,

-          vágóhídkörnyéki,

-          gyárvárosi északi,

-          illetve a gyárvárosi déli.

1. ábra

A pécsbányai, és a szabolcsi szegregátum

(Forrás: Integrált városfejlesztési Stratégia- Antiszegregációs Terv (KSH, 2001))

Az ábra a tanumány online verziójában nem, jalaníthető meg.

A teljes tanulmány letölthető a cikk végén található linken.  

2. ábra

A vágóhídkörnyéki, és a két gyárvárosi szegregátum

(Forrás: Integrált Városfejlesztési Stratégia- Antiszegregációs Terv (KSH,2001))

Az ábra a tanumány online verziójában nem, jalaníthető meg.

A teljes tanulmány letölthető a cikk végén található linken.  

Továbbá megtalálhatóak még olyan területek is, melyek eleget tesznek a szegregációs mutató kritériumának, de alacsony népességszámuk[iii] miatt mégsem tekinthetők valódi szegregátumnak. Ide sorolható például  Somogy-Bányatelep, és István-akna, ahol az ott élők majdnem fele nem rendelkezik állandó jövedelemmel, és iskolai végzettségüket tekintve maximum nyolc általánossal rendelkeznek – ezért nem nevezhetőek szegregátumoknak. Viszont szükséges a vizsgálatuk, és a beavatkozások megállapítása a további szegregálódás elkerülése érdekében. Előbbinél a helyi identitás igen magas, körülbelül 10 civil szervezet működik a város ezen területén. A legnagyobb problémát a munkanélküliség, és a fejletlen infrastruktúra jelenti. Ezeken felül ide tartozik még a Rücker-akna, ahol 36-an élnek. 11 lakás mindegyike alacsony komfortfokozatú.[iv] Az aktív korúak 85%-a nem rendelkezik rendszeres munkajövedelemmel. A terület maga is elég távol helyezkedik a város egészétől, emiatt infrastruktúrája minimális. Továbbá Szabolcsfalu és a Káposztásvölgyi út menti terület tartozik ide. Előbbi viszont abban az értelemben kivétel, hogy infrastrukturálisan fejlődik, az ISPA (angol mozaikszó: Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) keretében valósul meg a területen víz és szennyvízberuházás.[v] Legvégül a Füzes területe az, amely szegregációval érintett területrész, de csupán 30 fő lakik itt. Azonban a fentebb felsorolt területektől abban különbözik, hogy infrastrukturálisan kiépített, magas a felsőfokú végzettségűek aránya (7,7%), és magas a foglalkoztatottak aránya is, az aktív korúak majdnem felének van munkája.

A város szegregációval érintett lakosságát tehát számos probléma sújtja, melyeket három fő problémakör köré lehet csoportosítani:

1. jelentős az oktatási szegregáció

2. a roma népességet jelentős mértékben sújtja a munkanélküliség

3. az egyes szegregátumok és szegregálódó területek számos infrastrukturális és társadalmi problémával küzdenek.

A szegregátumokról együttesen elmondható, hogy az ott élők iskolázottsági szintje nagyon alacsony, döntő többségüknek csupán nyolc általános iskolai végzettsége van. A pécsbányai és a gyárvárosi déli területeken egyáltalán nem található felsőfokú végzettségű. Egy terület van, ami a magas előfordulási aránnyal (10%) kitűnik, ez a Gyárváros, északi városrész.  Ezen kívül az aktív korúak jelentős része munkanélküli, egyedüli bevételüket a szociális segélyek teszik ki. A munkanélküliségi ráta a vágóhídkörnyéki szegregátumnál kiemelkedően magas értéket adott, majdnem 60 %, ez az adat még a szegregátumokban mért átlagnál is 26, 14%-kal magasabb.  A foglalkoztatottak aránya a gyárvárosi déli szegregátumban messzemenően a legalacsonyabb, csupán 8%. Ezt követi a vágóhídkörnyéki peremterület, mindössze 15%-kal. A többi területegységen hasonlóan alakultak az arányok. A következő problémakört a magas számban előforduló alacsony komfortfokozatú lakások adják. Legtöbb a szabolcsi városrészben található.

Infrastrukturális ellátottságukat tekintve a vízszolgáltatás[vi] és közvilágítás teljeskörű mind az öt területen. Az érintett úthálózatokról általánosan elmondható, hogy azok több helyen alacsony színvonalúak.[vii]

Mindegyik területen igen magas a fiatalkorúak aránya, ami több tényező hatására vezethető vissza. Szoros összefüggésben van a foglalkoztatottság arányával, és a végzettséggel. Ahol mindkettő aránya alacsony, ott megnő a gyermekvállalási kedv, tehát nő a fiatalkorúak száma.

A teljes tanulmány letölthető innen: