Schadt Mária

A nemek közötti egyenlőtlenségek társadalmi meghatározottsága a felsőoktatásban, tudományos kutatásban.

A modern társadalmakban az oktatás expanziója jelentősen átalakította a foglakozási szerkezetet. Ezzel párhuzamosan a társadalmi struktúra rétegződésének elve egyre inkább a teljesítményelven alapuló foglalkozási sikerre (karrier), az esélyek kiterjesztésére, kiegyenlítésére épül.

Kérdés, és egyben kutatásunk célja annak feltárása, hogy az oktatási lehetőségek kibővülése által elérhető karrieresélyek egyformán érintették-e mindkét nemet, azaz változott-e a kutatás-fejlesztésben, és a tudományos életben meglévő hierarchia a férfiak és a nők között. Vajon a nők iskolai végzettségének emelkedése, a férfiaknál magasabb részvétele a felsőfokú oktatásban, együtt járt-e a tudományos karrierek megvalósításának nemek közötti esélyegyenlőségével?

A feltett kérdésekre adott válaszok a „Nők és férfiak esélyegyenlősége a kutatás-fejlesztésben Magyarországon a 20. századtól napjainkig” Jedlik Ányos kutatói projekt kérdőévének elemzéséből levonható néhány következtetésén alapulnak.[1]

A kérdőíves kutatás[2] kiinduló hipotézisei a következők voltak:

1. A kutatás-fejlesztés területén a nők és férfiak között nincs esélyegyenlőség. A hátrány az intézményi szinteken vertikális és horizontális szegregációt jelent a nők számára.

2. Azok vannak hátrányosabb helyzetben a kutatónők között akik:

•         férjezettek

•         van gyermekük

•         hátrányosabb családi, területi környezetből származnak

•         a férj, partner nem támogatja munkájukat

3. A nőkkel szemben a férfiakkal azonos elismeréshez:

•         nagyobb elvárások kapcsolódnak, illetve ugyanolyan eredmények eléréséhez sokkal több áldozatot kell hozniuk

•         családon belüli konfliktusokkal, magánéleti kudarcokkal fizetnek a sikerekért

4. A tudományos fokozattal rendelkező női kutatók többsége tapasztalta, hogy nincs esélyegyenlőség a nők és a férfiak között a kutatás-fejlesztésben, míg a férfiaknak ilyen jellegű tapasztalata nincs, vagy alig érzékelhető.

Jelen dolgozatban a kérdőív kérdéseire adott válaszok közül azokat emeltük ki, amelyekkel az esélyek különbségét a tevékenységek eredményességét gátló tényezőket, illetve a siker, az eredmények elismerésének, és az esélyegyenlőtlenség tapasztalatának nemek szerinti eltéréseit vizsgáltuk.

Kulturális erőforrások szerepe a foglalkozásban

A társadalmi mobilitás kutatások szerint a család kulturális tőkéje a nők esetében erősebb hatással van az iskolázottsági szintre és a foglalkozási struktúrába való betagozódásra, mint a férfiaknál (DiMaggio 1998). A megkérdezettek szüleinek iskolai végzettségét elemezve (1. ábra) megállapítható, hogy a mintába került felsőoktatásban-kutatásban foglalkoztatottak között a nők 33,2%-ának, míg a férfiak 30,9%-ának a szülei legalább felsőfokú végzettséggel rendelkeztek, ami azt az általánosan érvényes tendenciát támasztja alá, mely szerint a nők iskolai végzettségét, karrierútját jobban befolyásolja a szülők kulturális tőkéje.

1.      ábra: A szülők iskolai végzettsége nemek szerinti bontásban (N: 1263)

A kép nem jeleníthető meg a tanulmány online verziójában.

A teljes tanulmány letöltéséhez a link a tanulmány végén található.

A szülők foglalkozása szintén a nők tudományos pályára irányításában játszott nagyobb szerepet, mivel közöttük magasabb számban fordult elő, hogy legalább az egyik szülő tudományos területen dolgozott, vagy dolgozik, mint a férfiaknál (nők 26,1%, férfiak 20%).

A magasabb kulturális háttér nemcsak a szülői családban, hanem a jelenlegi házastársnál/élettársnál is a nők számára lehet fontosabb ahhoz, hogy a tudományos pályán érvényesülhessenek (2. ábra), mivel a mintába kerültek 93,7%-ának a partnere legalább főiskolai végzettséggel rendelkezett, míg a férfiaknál ez csak 87%. A tudományos fokozatot szerzett házastársak tekintetében a nők ugyancsak felülreprezentáltak a férfiakkal szemben, a legnagyobb különbség az MTA doktora fokozattal rendelkezők között volt a nők házastársai javára.[3]

2. ábra: Házastárs legmagasabb iskolai végzettsége, tudományos fokozata – nemek szerint (N: 1066)

A kép nem jeleníthető meg a tanulmány online verziójában.

A teljes tanulmány letöltéséhez a link a tanulmány végén található.

Magánélet-közélet, szerepegyeztetésekből adódó konfliktusok

A statisztikai adatok egyértelműen jelzik, hogy a különböző tudományterületeken foglalkoztatott nők karrierlehetőségei jelentősen elmaradnak az azonos végzettséggel rendelkező férfiakétól, annak ellenére, hogy a felsőfok expanziója a női hallgatók számának jelentős növekedésével járt együtt.

A kutatóktól megkérdeztük, milyen gyakran fordult elő velük, hogy a családi feladatok, és a gyermekek miatt nem tudták munkájukat az elvárások szerint elvégezni, ilyen lehetett például a tudományos konferenciákról való elmaradás stb. Ugyancsak rákérdeztünk arra is, hogy a foglalkozás általi leterheltség mennyiben gátolta őket abban, hogy elvárásaiknak megfelelően lássák el az otthoni feladataikat. A családi feladatok szakmai karriert gátló tényezőivel a válaszadók 25,2%-nak egyszer sem kellett szembenéznie, ám az átlaghoz képest jelentős különbség tapasztalható a férfiak (32,6%) és a nők (21,1%) között.

A karrier megszakadására vonatkozó kérdésünkkel az okokra kérdeztünk rá. A karrier „néhányszor” történő megszakadását jelölték be a legnagyobb gyakorisággal - a megkérdezettek 41,9%-a – ám itt is jelentős eltérés volt a férfiak (36,4%) és a nők (45%) válaszai között.

A konkrét okokat felsorakoztató kérdésünkre adott válaszok nemek szerinti különbségei jelentős eltéréseket mutatnak (3. ábra).

.

3.      ábra: Mi volt az oka annak, hogy megállt, vagy lelassult a karrierje? – nemi bontásban (N743)

A kép nem jeleníthető meg a tanulmány online verziójában.

A teljes tanulmány letöltéséhez a link a tanulmány végén található.

A mi volt az oka, annak, hogy megállt, vagy lelassult a karrierje kérdésre a mintánkban résztvevők több választ is megadhattak. A karrier lelassulásának okait elemezve a családdal kapcsolatos teendők, az otthon, háztartás, gyermeknevelés egyértelműen a női karriert gátló tényezőként jelent meg. Míg a válaszolók közül a férfiak egynegyedének, a nők majdnem 70%-ának befolyásolták karrierjét negatívan a családdal kapcsolatos feladatok (a teljes mintában 11,9%-41,4%).

A családi kötelezettségek mellett leginkább gátló tényezőként azt említették, hogy a szakmai előmenetelhez nem kaptak az elvárásaiknak megfelelő segítséget, ám míg az előzőt a nők, ezt a negatívumot a férfiak említették jóval többen.

A munkahely elvesztése szintén a nőket érintette nagyobb arányban, míg a munkahelyváltás miatti karrierlassulás inkább férfiaknál fordult elő.

Összességében a nagymértékű karrier lelassulás inkább a nőkre jellemző, ami valószínű, hogy a családi feladatok ellátásának nemek közötti eltérésére, vagyis arra vezethető vissza, hogy még a tudományos pályán sem tudnak a nők megszabadulni „rendies”[4] kötöttségeiktől.

Arra a kérdésre, hogy ezek a megszakítások, karrierlassulások a személyiség önmegvalósítására milyen hatást gyakoroltak a férfiak nagyobb gyakorisággal válaszoltak. Annak ellenére, hogy a nők érintettsége nagyobb volt, a válaszaikból az  derült ki, mintha ez őket kevésbé mélyen érintette volna, mint a férfiakat. Mivel ezzel kapcsolatban nem tettünk fel kérdéseket csak feltételezésekkel élhetünk. Egyik ok lehet, hogy társadalmunkban a sikeres karrier megvalósításának kényszere még mindig a férfiakkal szemben elvárás, így ők ennek lassulását, elmaradását nehezebben fogadják el. Ám az is elképzelhető, hogy a nők valós hátrányukhoz képest relatív nagyobb elégedettsége lassabb pályaívük tudomásulvételéhez „természetesként” való felfogásához kapcsolódik. A nőkben, a művelődés kiegyenlítődése, a nagyobb szakmai egyenlőség elvárása tudatosan, vagy öntudatlanul is összekapcsolódhat a családi feladatok tradicionális elvárások mentén történő teljesítésével, elfogadva ez utóbbi „természetes” gátló hatásait. Mivel a munkaerőpiac munkaerővel szembeni elvárásai a tudományos kutatás területén sem változtak a nők tömegesebb megjelenése előtti időszakhoz képest, ugyancsak alig változtak a férfiak családon belüli szerepei, ezek a együttesen gátat jelentenek a női karrier utakban, ám a nők legtöbbször mintha elfogadnák ezeket az ambivalenciákat.

A hagyományos munkamegosztás karriert gátló továbbélésére utal az is, hogy a nők kevésbé elégedettek azzal a magatartással, ahogy házastársuk/élettársuk foglalkozásukat támogatja, illetve ahogy a férfiak bekapcsolódnak a családi feladatok ellátásába (4. ábra).

A teljes tanulmány letölthető innen: