Benák Melinda

Bonding, bridging, linking. 

A mikrotársadalmi szolidaritás szintjén lévő kapcsolatok István-aknán

 

1.Bevezetés

Kutatásom során a mikrotársadalmi szolidaritás szintjén lévő erős társadalmi kapcsolatokat vizsgálom, István-aknán, különös tekintettel a rokonsági, a baráti és a szomszédsági kapcsolatok intenzitására.

Elsőként bemutatom, hogy a Robert D. Putnam által, az amerikai társadalomra felállított társadalmi tőke fajták mit jelentenek és kérdőívünk kérdéseire adott válaszok közül melyek alkalmasak ezek intenzitásának megállapítására, István-aknán. Ezek a „kötés-jellegű”, vagy összetartó (bonding), a „híd-jellegű”, vagy összekötő (bridging) kapcsolatok (Molnár 2003), s ezekhez csatlakozik még az összekapcsoló (linking) társadalmi tőke is (Füzér 2005). Nézzük pontosan, mit is jelentenek ezek a kifejezések.

 

A „bonding”, vagy összetartó típusú kapcsolat magában hordozza az exkluzivitást. A csoportok összetartozását biztosítja, ez játszik szerepet a homogén, valamilyen identitást megjelenítő közösségek működésében, kedvez a csoporton belüli reciprocitás, szolidaritás és lojalitás kialakulásának. Az ezeken a hálózatokon belüli tagok képesek egymásnak társadalmi és pszichológiai segítséget nyújtani (Molnár 2003).

 Erős kötések (például családon vagy etnikai közösségen belüli kapcsolatok) jellemzik. A társadalmi tőkének ez a formája hajlamos másokat kizáró, homogén csoport- és közösségi tudat kialakítására. Az összetartó társadalmi tőke megítélése össztársadalmi szempontból nem egyértelmű. Az összetartó társadalmi tőke a családon, rokonságon, nemzetiségen belüli kölcsönös segítséget, szolidaritást is erősítheti, mint egyfajta erős társadalmi ragasztóanyag, de forrása lehet a kirekesztő, másik családdal, népcsoporttal, nemzetiséggel szembeni ellenséges magatartásnak is (Füzér-Gerő-Sik-Zombor 2005).

 

A társadalmi tőke e formájának jelenlétéről a rokonsági, baráti és szomszédsági kapcsolatok rendszerességére vonatkozó kérdés vizsgálatával kapunk képet.

 

A „bridging”, vagy összekötő elnevezésű társadalmi tőke olyan inkluzivitást jelöl, amely a „bonding”,összetartóval szemben szélesebb identitást és reciprocitást generál. Mark Granovetter szerint ezek a gyenge kötések egyes élethelyzetekben, mint pl. munkahelykeresés, vagy információáramlás, különleges értéket jelentenek az egyén számára. Ez szükséges ahhoz, hogy a tőlünk távol álló nézetekkel, eszmékkel kapcsolatba kerüljünk, informálódjunk róluk (Molnár 2003).

Ezen kívül gyengébb, kevésbé sűrű de csoporthatárokat áttörő kötődések jellemzik ezt a tőkét. Ez a forma inkább alkalmas a különböző társadalmi csoportok, rétegek közötti kapcsolatteremtésre, integrációra (Füzér-Gerő-Sik-Zombor 2005).

 

A társadalmi kapcsolatoknak ebben a formában létező megjelenését István-aknán azokra a kérdésekre adott válaszok által tudjuk vizsgálni, hogy milyen csoportos tevékenységben vesz részt a megkérdezett.

 

A „linking”, vagyis összekapcsoló társadalmi tőke összeköti a különböző társadalmi csoportokat (Füzér 2005), a civil társadalom és a kormányzat, illetve más hierarchikusan elkülönülő társadalmi egységek összekapcsolását szolgálja. Mint ilyen egyaránt lehet a civil társadalom és a kormányzat közötti jobb együttműködést elősegítő „áttétel”, de lehet korrupciós kapcsolatrendszer is (Füzér-Gerő-Sik-Zombor 2005).

 

Az István-aknán készített kérdőívben e kapcsolat ellenőrzésére a következő kérdéseket használhatjuk: Az, hogy rádióhoz, tévéhez, újsághoz fordult-e, felvette-e a kapcsolatot az önkormányzattal, vagy képviselőjével, mind olyan kérdés, melyre adott válaszokból megállapíthatjuk, hogy van-e „linking” típusú társadalmi tőke István-aknán.

 

2. István-akna

 

Közigazgatásilag Pécs városához tartozó terület, ugyanakkor a térképeken nem találhatunk rá. Lakossága kb. 235 fő, közülük roma származású megközelítőleg 151 fő, tehát az István-aknai népesség 64.2%-át teszik ki a  roma származásúak. Ezt figyelembe kell vennünk a társadalmi tőke intenzitásának vizsgálatakor. Az ott élők társadalmilag kirekesztettek, de Pécs városának közeljövőbeli tervei között szerepel az olyan elmaradott és deprivált városrészek, mint István-akna, Pécs városába való integrációja.

A település földrajzi felosztása is fontos lehet a vizsgálat szempontjából, ugyanis kutatásunk során kirajzolódott egy speciális István-akna térkép, mely három részre osztja a helységet. A „lenti” rész (István-akna alsó), ahol ikerházak állnak általában nem romák által lakott terület és a kérdőívek elkészítése közben több itt élőről kiderült, hogy még csak nem is jár a település másik felébe, nem hogy barátai, vagy rokonai élnének ott. A középső területen állnak a régi bányatiszti lakások¹, melyekben szintén a nem romák élnek nagyobb arányban. S végül a helység „hátsó” része (István-akna felső), ahol a Borbála-program² által felújítandó „kockaház” és három, többségében romák által lakott háztömb található. Az ezen a területen lakókra leginkább a szegénység és az István-aknán belüli kirekesztettség jellemző.

A település társadalomszerkezete is igen sajátos. A kutatócsoportunk által „vajdának” nevezett roma férfi, minden valószínűség szerint a település vezető személyisége. István-akna felső társadalmi rétegződésében ő áll a legmagasabb helyen, családjával – legidősebb fiával és annak feleségével- együtt. Az ott élők hozzá fordulnak segítségért, ha pénzbeli, vagy természetbeni támogatásra van szükségük. A vajda menye is igen nagy tiszteletnek örvend, mivel pénzbeli támogatásért-kölcsönért- bárki fordulhat hozzá. Ezekből a tranzakciókból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a társadalmi tőkének az összetartó formája erősen jelen van, ugyanis az ott élők társadalmilag segítik egymást, a kölcsönök révén. S azt is feltételezhetjük, hogy számíthatnak egymásra, ha anyagi gondokkal küzdenek.

 

 3. A módszerek

 

A csoport kutatási módszere a kérdőíves adatgyűjtés volt.  Ezen kérdőívek adataiból létrejött egy adatbázis. Az adatbázisban szereplő eredményekből, melyek a vizsgált témakörhöz tartoztak, gyakorisági táblákat és kereszttáblákat készítettem, majd ezek alapján a különböző változókból indexeket hoztam létre, azért, hogy be tudjam mutatni a szakirodalomban fontosnak tartott mikrotársadalmi szolidaritási kapcsolatokat.

 

3. 1. Bonding

S ezek közül is elsőként az összetartó társadalmi tőkét vettem górcső alá.

 

Az adatok elemzését a rokoni kapcsolatok intenzitására vonatkozó eredményekkel kezdtem az István-aknán lakókra vonatkozóan, különös tekintettel a romák és nem romák kapcsolatainak intenzitása között mutatkozó különbségekre. Az indexek a következő eredményt mutatják:

 

1. táblázat

A rokoni kapcsolatok intenzitása az István-aknai romák körében

 

	Erős kapcsolat	Gyenge kapcsolat
Roma	58. 3%	41. 7%
Nem roma	31. 6%	68. 4%

 

Amint a táblázatból láthatjuk, az István-aknán élő roma és nem roma népességben eltérő a rokoni kapcsolatok erőssége. A megkérdezett romák majdnem 60%-a tartja mindennap, illetve hetente egyszer, vagy kétszer a rokonaival a kapcsolatot, míg ez az arány a nem romáknál alig több mint 30%. A gyenge kapcsolat indexe azt mutatja, hogy mekkora azok aránya, akik havonta, ennél ritkábban vagy soha nem találkoznak rokonaikkal. Az ilyen gyakorisággal találkozók aránya a romák esetében több, mint 40%, a nem romáknál viszont jóval nagyobb, közel 70%-uk igen ritkán találkozik rokonaival.

Megállapíthatjuk, tehát, hogy az István-aknán élők közül a romák körében erősebbek a rokoni kapcsolatok, mint a nem romák között.

 

2. táblázat

A baráti kapcsolatok gyakorisága az István –aknai romák körében

 

	Erős kapcsolat	Gyenge kapcsolat
Roma	62. 5%	37. 5%
Nem roma	68. 4%	31. 6%

 

 

A baráti kapcsolatok intenzitásának tekintetében a nem romák barátságai bizonyultak erősebbnek, ami a kapcsolattartás gyakoriságát illeti, az István-aknán lakó megkérdezett nem roma népesség közel 70%-a tartja mindennap, illetve hetente többször a kapcsolatot barátaival, míg a megkérdezett romáknak alig több mint 60%-a. Az eltérés nem szignifikáns, de az előzetes várakozásoknak ellentmondó, ugyanis a kutatás megkezdése előtt arra számítottam, hogy a romák baráti kapcsolatai erősebbek, mint a nem romáké, de ezen hipotézisemet a vizsgálatnak a 2. táblázatban látható eredménye megcáfolta.

 

3. táblázat

A szomszédsági kapcsolatok intenzitása az István-aknai romák körében

 

	Erős kapcsolat	Gyenge kapcsolat
Roma	47. 9%	52. 1%
Nem roma	57. 9%	42. 1%

 

A 3. táblázatban szereplő adatok azt mutatják, hogy a szomszédsági kapcsolatok intenzitásának mérlege ismét a nem romák javára billent ki, azaz a megkérdezettek közül a nem romák gyakrabban találkoznak, beszélgetnek szomszédaikkal, mint a romák. A megkérdezett nem romák közül, azok aránya, akik mindennap, vagy hetente beszélnek szomszédaikkal a közel 58%, aki viszont havonta, ennél ritkábban vagy esetleg soha nem áll szóba egyetlen szomszédjával sem, teszi ki a megkérdezettek több mint 40%-át.

A megkérdezettek közül a roma származásúak több mint fele igen ritkán beszél szomszédjával, a fennmaradó 48% pedig szinte minden nap vált egy-két szót szomszédai valamelyikével. Tehát a mikrotársadalmi szolidaritás e formája a nem romák körében bizonyult erősebbnek.

 

Érdekesnek tartottam azt is összevetni, hogy a három változó (rokoni, baráti és szomszédsági kapcsolatok intenzitása) együttesen milyen arányban szerepel a roma és nem roma népességben. Tehát a három változóból készítettem egyet, s ezt egy kereszttáblában összevetettem a romák és nem romák arányával. Az eredmény a következő:

 

4. táblázat

A mikrotársadalmi szolidaritás szintjén lévő erős kapcsolatok az István-aknai romák és nem romák körében

 

	Erős kapcsolat	Gyenge kapcsolat
Roma	62. 5%	37. 5%
Nem roma	57. 9%	42. 1%

 

 

Az eltérés nem szignifikáns. A táblázatból kiderül, hogy összességében a romák nem találkoznak sokkal gyakrabban rokonaikkal, barátaikkal vagy szomszédaikkal, mint a nem romák. Mivel az eltérés a romák és nem romák erős kapcsolatainak százalékos arányában mindössze 4 %, azt mondhatjuk, hogy a szolidaritás mindegyik társadalmi kapcsolatra vonatkozóan a romáknál alig erősebb, mint a nem romáknál.

 

 

 

A kiinduló kérdés az volt, hogy milyen intenzitású István-aknán az összetartó társadalmi tőke. Erre a kérdésre a rokoni, baráti és szomszédsági kapcsolatok gyakoriságának elemzésével kaptam választ. A helyi közösség a bonding típusú társadalmi tőke szempontjából összetartónak mondható, mivel a vizsgált, mikrotársadalmi szolidaritás szintjén lévő kapcsolatok tekintetében az erősek némileg nagyobb arányúak, mint a gyengék. Ez a származás tekintetében a romáknál a rokoni kapcsolatoknál mutatkozik meg a leginkább, mivel ők gyakrabban találkoznak rokonaikkal, mint a nem romák, viszont a baráti és szomszédsági kapcsolatok gyakoriságának arányai a nem romáknál magasabbak.